Ozsváth Sándor a világ körül
Atyánkfia ifjúságának máig emlékezetes élménye a Táncdalfesztivál. Akkoriban minden, valamit magára adó falusi kultúrházban, üzemi-vállalati klubban oltárszerű posztamensen villogott esténként a Kékes, a szocialista magyar nagyipar elektronikai csúcsteljesítménye. Nézte a fesztivált a fél ország, s szorított Cininek, az Illésnek, Harangozó Terinek meg Kordának. Hasonló, vagy tán még nagyobb karriert futott be a Ki, mit, tud?, …
Kering az atyafi az utazási vásáron. Így, tavasszal, kedves időtöltése ez, tervezni a nyarat, gusztálni a kínálatot, összevetni a tavalyival, mérlegelni, szóba elegyedni ismerősökkel… Nagyon rég kezdte a külföldjárást, kényszerűségből, még gyermekkorában: nyaranta pár hetet Erdélyben tölthetett a nagyszülőknél! Később, már diákként a Felvidéket járta, s úgy harminc éve eljutott végre a Lajtán túlra is, …
A hatvanas években gyakran dúdolta atyánkfia a Gül baba című operett híres betétdalát, ott túl a rácson egy más világ van, meg hogy ott túl a rácson van a mennyország. Persze, ez akkoriban nála a vasfüggönyön túli világot jelentette, melyről csupán hallomásból tudott, meg ha „külföldet” hallgatott a család, s halkan megbeszélték a friss híreket …
Kering atyánkfia a nagyvilágban, no nem a valóságban, csupán virtuálisan. Gyakran keresik a világhálón a Föld legeldugottabb pontjairól, tanácsot, vagy segítséget kérve, s nemritkán egyszerűen csak a szóváltásért. Levelet, képeslapot, fotót sűrűn kapott már eddig is, hol a Niagara mellől, a Cluny apátságból, vagy a Stonhange-től, hol csak innét a szomszédból, Erdélyből. A korral jár, …
Atyánkfia kora gyermekkori éveit átlengték a mesék. No nem a sárkányosak meg a királyfisak, bár azokat is kedvtelve hallgatta-olvasta, hanem az igaziak, miket nagy időt megélt férfiak mondtak estelente az elszakított partiumi falucskában, szünidei nyarakon, a kiskapu mellett, lócára telepedve. Különösen apai nagyapja történeteit kedvelte a két háborúról és a közte esett dolgokról. Hites szemtanúként …
Nem sok tája van ma a vén Európának, ahol egy honfiú – legyen az angol, orosz, spanyol, francia vagy német – ha megáll s körülnéz, elmondhatja: Őseim, a velem egy nyelvet beszélők már ezeregyszáz esztendővel ezelőtt is e földet birtokolták, itt éltek s itt is haltak meg, ahol én most állok! Ritka kivétel ez alól …
Húsz éve jártam először a Bodrogköz határ menti részein, s már akkor elbűvölt a táj szépsége, különleges hangulata. Megcsodáltam Karcsa Árpád-kori templomát meg Pácin reneszánsz várkastélyát, de a rövidre szabott idő – csak pár órára ruccantunk át Patakról – akkor nem tette lehetővé a tüzetesebb vizitációt. Most dr. Kovách Antalnak, a karosi hagyományőrzők (ősi életmóddal …
„… nem a kőben, hanem a védők lelkében.” A Felvidéken, éppen a nyelvhatáron, hetvenre a magyar, fél kilométerre pedig az ukrán határtól …
Kering az atyafi a debreceni nagypiacon. Székelyföldi, évente azért egyszer-kétszer megfordul a cívisvárosban, rokonlátogatóban, vagy mint most is: névnapot ülni. Az esti csendes mulatozás után kellemesen telt az éjszaka, frissen ébredt, s rendes szokása szerint piaclátni indult. Odahaza, Udvarhelyen is kedves hétvégi elfoglaltsága ez. Évődik a kofákkal, megkóstolja a felhozatalt, gomolyát, fánkot, kürtöskalácsot, mikor mire …
Kering az atyafi a debreceni plázában. Ritkán jár ide, hónapokkal a megnyitó után tévedt be először valami semmiségért, mert máshol bezártak, ez meg épp útba esett. Máig nem kerítette hatalmába a reklámozott érzés, ami csúcs, soppingolni sem szeret, a plázacicák világából már jó ideje kinőtt… Kering atyánkfia a pláza kerengőjén, s egyszer csak rég nem …