Dobó sírja legyen nemzeti zarándokhely!

 

                                                                 „… nem a kőben, hanem

a védők lelkében.”

A Felvidéken, éppen a nyelvhatáron, hetvenre a magyar, fél kilométerre pedig az ukrán határtól fekszik Dobóruszka (Ruská), a Dobó-család ősi fészke. Itt temették el Eger várának híres főkapitányát!

A hányatott sorsú főúr alakja minden magyar számára ismerős Gárdonyi Géza regényéből. Eger vár viadala után még húsz évig élt! Ferdinánd erdélyi vajdává nevezte ki, majd mikor 1556-ban ezen országrész elszakadt Magyarországtól, elvesztett birtokai helyett megkapta Léva várát, s Bars vármegye főispánja lett. (Időközben Izabella királyné „jóvoltából” börtönben is ült Szamosújváron, ahonnan azonban 1557-ben megszökött!) 1569-ben koncepciós pert indítottak ellene, elítélték, s élete utolsó éveit – egészen pontosan 1283 napot – a pozsonyi várbörtönben töltötte. 1572-ben hunyt el szeregnyei otthonában (e település a mai Kárpátalján található, légvonalban félúton Ungvár és Munkács között), s holttestét június 28-án hozták Dobóruszkára. Arról nem maradt fent irat, hogy pontosan hol s méltóképpen temették-e el. A helybéliek azonban mindig is számon tartották, s nemzedékről-nemzedékre hagyományozták, hogy Dobó István a ruszkai templomban nyugszik!

Alakja akkor került ismét a köztudatba, mikor 1912-ben, az eredetileg lápos-mocsaras hely kiemelkedésén álló templom bővítését elhatározták. Ruszkának 12 filiája volt, a régi templomba már nem fért be a nép, ezért annak északi oldalához új hajót építettek. 1914-ben bizottság alakult Dobó hamvainak felkutatására, azonban az akkor feltárt kriptában nem találták meg (a hír az országos sajtóban is szerepelt). Trianon és az azt követő impériumváltások megakasztották a folytatást! 2006-ban fogtak csak hozzá újult erővel a keresésnek. Lakatos László polgármester vezetésével minden engedélyt megszereztek (államtól, egyháztól, műemlékvédelemtől), modern technikai eszközök segítségével, üregeket keresve mérték fel az egész templomot, s a ’14-es új szárny jobboldalán meg is találták a kriptát. Egy kamerát leengedve három koporsót és rengeteg csontmaradványt láttak – azonban rövidesen kiderült, ez a kripta a XVIII. században épült, így nem lehetett Dobó nyughelye. De nem adták fel a keresést! A helyi plébános és a polgármester, olykor a falu neheztelése ellenére is kitartott: „Addig ásunk, míg meg nem lesz!” 2007 őszén újraindították a munkálatokat, s ekkor találtak rá a szentély alatt hét XIV-XV-XVI. századi sírra. A Dobó-családéi voltak, s közülük a jobboldali első (egy hetvenes éveiben járó, 180 cm magas, robosztus férfi, akiről megállapították, hogy köszvényes) Dobó Istváné volt! DNS-vizsgálatokat is végeztek, s a feltárásnál, mint szakértő, mindvégig jelen volt a tőketerebesi múzeum egyik tudományos munkatársa. A sírmellékletek, ruhák és ékszerek, gazdagságról s kifinomult ízlésről árulkodtak – az ékszerek megmunkálása például arra utalt, hogy a család egy helyről rendelte azokat, nagyon tiszta aranyból készültek, s még Anjou-koriak is voltak közöttük! Ezeket ma sajnos nem lehet megtekinteni, az egyik tőketerebesi múzeumfiókban várnak sorsukra.

Dobó István újratemetése 2008. június 28-án volt. A hamvakat rozsdamentes ládikába tették – külön a családtagokét, külön Dobóét -, s abba a szarkofágaba helyezték, melyet még 1610 körül készíttetett Ferenc fia. (A fedlap kivételével minden eredeti, az a fedlap ugyanis Egerben látható, aminek pontos mását készíttették el Dobóruszkára.) Történelmi zászlók alatt, történelmi ruhákba öltözött hagyományőrzők tisztelegtek Eger várának főkapitánya előtt, s a szertartáson oly sokan vettek részt, hogy még a templomkertben is álltak helybéliek és anyaországiak.

Az újratemetésnek Magyarországon alig volt visszhangja. Pedig ha van közismert magyar történelmi személyiség, akinek sírja nemzeti zarándokhely lehetne, akkor Dobó Istváné az! A ruszkaiak mindent megtesznek ezért. Szeretnének a falu főterén szobrot állítani neki, a templom szomszédságában lévő egykori kántorlakban pedig múzeumot berendezni, ahol végre méltó helye lehetne a tárgyi emlékeknek is. Mindehhez egy 610 lakosú, kis felvidéki magyar végvár önereje kevés. A megmaradásukért/megmaradásunkért küzdők nagylelkű támogatókra várnak!

Hogyan is hangzik Dobó esküje?: „…a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében.!

                                                                                                   2012.