A debreceni

 Kering az atyafi a debreceni nagypiacon. Székelyföldi, évente azért egyszer-kétszer megfordul a cívisvárosban, rokonlátogatóban, vagy mint most is: névnapot ülni.

Az esti csendes mulatozás után kellemesen telt az éjszaka, frissen ébredt, s rendes szokása szerint piaclátni indult. Odahaza, Udvarhelyen is kedves hétvégi elfoglaltsága ez. Évődik a kofákkal, megkóstolja a felhozatalt, gomolyát, fánkot, kürtöskalácsot, mikor mire támad gusztusa. Vasárnap reggel lévén most Debrecenben piacozik. A háziak még húzzák a lóbőrt, nyugodtan hódolhat hát szenvedélyének.

Kering az atyafi a debreceni nagypiacon. Megcsodálja a felhozatalt, méricskéli a portékát, hasonlítja az árakat, összeveti az otthoniakkal. S egyre éhesebb! Ízlelőbimbói működésbe lépnek. Debrecenit fog reggelizni – dönti el -, mégpedig mustárral. A debreceni páros csakis Debrecenben az igazi! Kering az atyafi a debreceni nagypiacon. Húsboltok, gyorsbüfék mindenütt – ám debreceni sehol. Se párosban se szólóban… Még egy kusza felirat láttán is nagyot nyel: „Debreceni elfogyott!”. De atyánkfia nem csügged. Tesz még egy kisebbfajta körutat a piac környéken is, majd kitágítva e kör sugarát a belvárosban.

Közel egy órányi kutakodás után feladja: Debrecenben nem fog debrecenit reggelizni! Most már beérné legalább tízdekányi sült- vagy főttkolbásszal is, de ahová csak betér, hamburgerrel, hot-doggal, meg valami gyrosszal akarnak kedveskedni neki. Magyar gyomorba való magyar étel vasárnap reggel nem kapható Debrecenben!

Éppen visszasodródik a nagypiachoz, mikor felfedezi, hogy szemben, az egyik fabódéban párolt virslit árulnak. A főtt virslit jól ismeri, vajon ez meg mi lehet…

Az éhség nagy úr. Megkóstolja hát.

Gyürkőzik a gumiétellel atyánkfia, mustárral-zsömlével 200 magyar forintjába került, s közben azon tűnődik, hogy elhiszik-e majd neki mindezt odahaza, Székelyudvarhelyen.

                                                                                                    2000.