(derűs tisztelgés Weöres Sándor 100. születésnapján) Weöres Sándor verseivel hatéves koromban találkoztam először. Szüleimtől talán karácsonyra vagy születésnapomra kaptam meg a Bóbitát, annyi azonban bizonyos, hogy akkorra már tudtam olvasni. Azonnal lenyűgözött csengő-bongó rímeivel, sajátos zeneiségével, különleges képi világával. Később is szívesen vettem kézbe, majd „némileg” felnőve, műelemző stúdiumaimnak lett évtizedeken keresztül repertoárdarabja A tündér, …
Ady Endrére emlékezünk most, születésének 135. évfordulóján, meglehetősen rendhagyó módon – félretéve az irodalmi kánont is – elsősorban arról, ami a tankönyvekből kimaradt. Szülőfaluja, Érmindszent Édest és a család fészek-melegét jelentette, meghatározóbb volt azonban számára a hepehupás vén Szilágy, mert az volt igazi felnevelője, s onnan röppent föl a magyar irodalom egére. Falujáról így ír: …
Havas Krisztus-kereszt az erdőn, / Holdas, nagy, téli éjszakában: / Régi emlék. Csörgős szánkóval / Valamikor én arra jártam / Holdas, nagy, téli éjszakában. // Az apám még vidám legény volt, / Dalolt, hogyha keresztre nézett, / Én meg az apám fia voltam, / Ki unta a faragott képet / S dalolt, hogyha keresztre nézett. …
Éppen 25 évig voltunk kollegák Debrecenben, a Kölcsey-főiskolán. Ugyan más-más tanszékeken tevékenykedtünk, de sok közös munka során idővel szakmailag is emberileg is nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már kezdetekkor lenyűgözött festészete, későbbiekben pedig műveltsége, sokirányú érdeklődése s nem éppen szokványos oktatói munkássága. Makoldi Sándor – vagy ahogyan tanítványai és barátai szokták volt nevezni: Makoldi mester – …
Igen, a magyar nagyon pontosan fogalmaz: A szem a lélek tükre! Szinte minden kiolvasható belőle. Már a szeme sem áll jól – mondják a semmirekellőre. Nem verbális eszközeink közül a tekintet az egyetlen, melyre a partner mindig figyel. Jól ismerjük például a meleg, az érdeklődő, a biztató, vagy éppen a neheztelő, a korholó, a hűvös, …
A rendszerváltás óta tisztakezű politikát ígér majd’ minden hatalomra kerülő párt vagy koalíció, átláthatóságról és üvegzsebről beszél, aztán marad minden a régiben (Antall József glaszékesztyűs politikája eleve kudarcra volt ítélve). Az éppen regnálók és a holdudvar zsebe meg egyre csak dagad, közben az ügyeletes kimagyarázók kacifántosabbnál kacifántosabb válaszokat adnak a miértekre. A továbbiakban is kézről …
Jó negyedszázada szelíd kocogással kezdődött, még az átkosban. Megérezve a Lakitelek felől fúvó új szeleket (egyesek már Monorierdőnél szagot fogtak!), kis vámszedőink életútján sajátos színeváltozás történt. Az enyhén molett, vörösnyakkendős-sípzsinóros úttörővezető néniből például szorgos templomjáró lett, s immár megigazulva, protestáns felmenői nyomába lépve, rövidesen presbiterré is választotta a hálás gyülekezet. Az egykor keményen ateista igazgató …
Kering az atyafi a szalkai állomáson. Még mindig szinte szédül, nem tud szabadulni a sok-sok élménytől, amit Szatmár nyújtott az elmúlt napokban. Atyánkfia e táj szülötte, gyermekkorát a Szamos és a Kraszna mentén töltötte, no meg a gránic túloldalán, a nagyobbik szatmári „részeken”, az ottrekedt nagyszülőknél nyaralva. Évtizedek óta visszajár, pontosabban hazajár. Feltöltődni, megerősödni, megnyugodni …
Atyánkfia ifjúságának máig emlékezetes élménye a Táncdalfesztivál. Akkoriban minden, valamit magára adó falusi kultúrházban, üzemi-vállalati klubban oltárszerű posztamensen villogott esténként a Kékes, a szocialista magyar nagyipar elektronikai csúcsteljesítménye. Nézte a fesztivált a fél ország, s szorított Cininek, az Illésnek, Harangozó Terinek meg Kordának. Hasonló, vagy tán még nagyobb karriert futott be a Ki, mit, tud?, …
Kering az atyafi az utazási vásáron. Így, tavasszal, kedves időtöltése ez, tervezni a nyarat, gusztálni a kínálatot, összevetni a tavalyival, mérlegelni, szóba elegyedni ismerősökkel… Nagyon rég kezdte a külföldjárást, kényszerűségből, még gyermekkorában: nyaranta pár hetet Erdélyben tölthetett a nagyszülőknél! Később, már diákként a Felvidéket járta, s úgy harminc éve eljutott végre a Lajtán túlra is, …
A hatvanas években gyakran dúdolta atyánkfia a Gül baba című operett híres betétdalát, ott túl a rácson egy más világ van, meg hogy ott túl a rácson van a mennyország. Persze, ez akkoriban nála a vasfüggönyön túli világot jelentette, melyről csupán hallomásból tudott, meg ha „külföldet” hallgatott a család, s halkan megbeszélték a friss híreket …
Kering atyánkfia a nagyvilágban, no nem a valóságban, csupán virtuálisan. Gyakran keresik a világhálón a Föld legeldugottabb pontjairól, tanácsot, vagy segítséget kérve, s nemritkán egyszerűen csak a szóváltásért. Levelet, képeslapot, fotót sűrűn kapott már eddig is, hol a Niagara mellől, a Cluny apátságból, vagy a Stonhange-től, hol csak innét a szomszédból, Erdélyből. A korral jár, …
