Ozsváth Sándor a világ körül
Éppen negyvennapos volt elsőszülött fiam, amikor a Szent Korona hosszú és kényszerű távollét után végre hazatért. Január 5- volt, az Úr 1978. évében. Véletlenül tudtam meg a nagy hírt, a koraesti gyorson. Nehéz szívvel hagytam otthon gyermeket-asszonyt, de mennem kellett, mert másnap reggel jelenésem volt, s nem szerettem a hajnali vonatozást. Ladányban már négy …
A feljegyzések idején még csak huszonegy éves levente november 16-tól már a 8/II. 6. számú honvédezred katonája, Szombathelyen. Nyitott szemmel és érzékeny lélekkel élte át a II. világháború utolsó félévét az amerikai–német fronton, a hadifogságot Franciaországban, majd a szabadulást a Mailly-le-Camp-i fogolytáborból, végül a keserves hazatérést Romániába, 1946 márciusában. Történészek és politikusok oly sokszor emlegetik …
Már másodszor vagyok itt Debrecenben, a Kossuth utca 1. szám alatti kiállítóteremben, gyönyörködni az „Újraírt népművészet” kiállítás remekeiben. A tárlat akár az In memoriam Makoldi Sándor címet is viselhetné, hiszen a tavaly elhunyt mester szellemi körének kortárs népművészeti tárgyait tárják elénk a rendezők. Míves fafaragások, keresztszemesek, kerámiák, nemezalkotások, kovácsoltvas-, szaru- és tojásírásos munkák, fotók s …
Barátságunk ’82 tavaszán kezdődött. Te a bolondok napján jöttél ide, mondta köszöntésképpen (április elsején szegődtem a Debreceni Tanítóképző Főiskolára), én meg aznap születtem, mikor ledobták Hirosimára az atombombát, szóval kezet foghatunk. Nem kívánom az alábbiakban Makoldi mester művészetét, tudományos vagy pedagógiai munkásságát méltatni, mások bizonyára majd megteszik, csupán néhány derűs, rá oly jellemző történetet, …
Hölgyeim és Uraim, tisztelt ünneplő közönség! Különleges alkalomból jöttünk ma itt össze Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter könyvtár előadótermében. A magyar kultúra napja van, a Himnusz születésnapja. Cseke. Januar. 22 d. 1823. A Himnusz kéziratának első oldalán ez a dátum szerepel, így, szöveghűen. E napon fejezte be ódáját Ferenc tekintetes. Pennáját letéve akkor még nem …
Folyásiránnyal szemben, a Kraszna mentén kattog a vonat inneni Szatmárból a túloldaliba. A Mátészalka-Nagykároly vasútvonalat kölyökkorom óta ismerem. Gyermekéveim Nagyecseden teltek, a nyári szüneteket meg rendszerint a gránic másik oldalán, nagyszülőknél nyaralva, Börvelyben töltöttem. Ha kiálltunk a töltésre, innen is meg onnan is látni lehetett egymás templomtornyát, lévén csak 8 kilométer a távolság. Volt idő, …
Ady nyomában járva barátaimmal Zilahon töltöttünk pár napot. Már odamenet felkerestük szülőházát Érmindszenten (nagyon fogy arrafelé a népesség!), majd „hepehupás, vén Szilágyban”, Lompérton, apai nagyszüleinek egykori lakhelyén megcsodáltuk azt gyönyörűséges kazettás mennyezetű templomot is, mely pár titokzatos versének ihletője volt (A nagy Cethalhoz pl.). Zilahon aztán bejártuk a „vidám pincekatlan” minden zegzugát, ahol Bandi …
Hat évtizede járom a Kárpáthaza tájait. Partiumban, Erdélyben gyermekkorom óta, Felvidéken és Délvidéken úgy harminc éve, Kárpátalján pedig bő húsz esztendeje vagyok otthonos. Ha megállok Borsiban, a Nagyságos Fejedelem születése helyén, a munkácsi vár udvarán, ha sétálok a Tisza-parti fák alatt Zentán, vagy lepihenek egy padon Kolozsvárott, a házsongárdi csöndben, sokszor jut eszembe: őseim és …