Ozsváth Sándor a világ körül
Egy mángorlót tartok a kezemben (anno 1899), dédnagyanyámé volt, kit kisgyermekként még ismerhettem. Tizenhatodik születésnapjára készítette neki üknagyapám. Évtizedek óta van velem, szigorúan ellenőrzött határon csempésztem át annak idején Erdélyből, valamikor ’70 táján. Ez az egyetlen örökségem anyai ágról, s gyermekeimmel már a hatodik nemzedék leli benne örömét. Örömmel és látható gyönyörűséggel készíthette annak idején …
Bárhol is járt atyánkfia az elmúlt fél évszázadban, előbb-utóbb szinte mindenütt hallott magyar szót. Igaz, a Kárpát-haza peremvidékein egyre kevesebbet, legutóbb Vereckén járva már csak egy Nagyszőlősről odakerült orvossal beszélhetett anyanyelvén, Podolinban meg, Krúdy kedves felvidéki városkájában, éppen ottjártakor került kórházba az egyetlen még élő magyar bácsika. A nagyvilágban, az egykori szállásterületen túl, a legváltozatosabb …
Gyermekkoromban, a nagyecsedi labdarúgó-csapat sok száz kisfröccsöt látott törzsszurkolói még félig angolul, félig magyarul társalogtak a látottakról. Taccsról és kornerről beszéltek, s mindannyiunk kedvence volt a sziklaszilárd bekk meg az ördöngösen cselező center. De így volt ez országszerte! Aztán történt valami. Sportújságíróink, mintha összebeszéltek volna, felcsaptak nyelvművelőnek, és elkezdtek magyarul írni-beszélni: bedobásról meg szögletről szóltak, …
Nemcsak az ország határait rajzolták át a trianoni békediktátum kiagyalói, szinte életképtelenre csonkolva hazánkat, de odadobták a gyeplőt is az új országtulajdonosoknak. Ezen felbátorodva rögvest kifosztották az ott ragadt magyarságot, mindent elvéve tőlük, mit csak lehetett: földet, gyárat, iskolát, erdőt, bányát, házat s hazát, az ezeréveset. A sokaknak áldott, mások által meg átkozott Horthy-rendszer még …
„A múltat végképp eltörölni”, énekelték a béketábor internacionalistái még nem is oly rég itthon s határainkon túl, szemfényvesztésül vegyítve olykor az acélos uniszónót a szocialista hazafiság fuvolahangjával. Ma, levetve az intert, egyfajta lopakodó nacionalizmus köröz körülünk mindenütt a Kárpát-medencében, s töröl el mindent, ami a múltra, a magyar múltra emlékeztet. Szelídebb változatban a „monarchia-korabeli”, vagy …
Emelkedett lélekkel kering atyánkfia az emlékező forgatagban, októberi virágzástól novemberi hervadásig, koszorútól kopjafáig. Otthon azonban, a csöndes debreceni éjben nyugtalanul figyeli, füleli Pestet. Csatornáról csatornára ugyanazok: táblás, zászlós tüntetők, könnygáz meg vízágyú, távolabb ünneplős civilek, néhány símaszkos, egyikőjük épp követ hajít, emitt pajzsos, gumibotos, marcona sorfal – hátulról. Egy-két szőke copf villan: rendőrlányok. Mintha csak …
Kering az atyafi a debreceni sírkertben, este van, halottak napja, az emlékezésé. Tegnap anyjánál volt, már nyolc éve hívja-várja a mécscsillagos szatmári temető, holnap régi barátait keresi fel Biharban. Itt, előtte, Mária néni pislákoló lámpácskája (mennyi világosságot is gyújtott ezernyi diákfejben annak idején…), amott Jancsi gyertyái (az egykori Garabonciás tűzből mentett versei örökkön vádolnak embertelen …
Boldogabb időkben a magyar iskolákban mindenütt tanították a beszédet, mivel alaptantárgy volt. A felvilágosodás és a reformkor nagyjai az un. retorikai osztály stúdiumain „iskoláztak” (költőink-íróink meg a poétikain), a még régebbi századok kolostori iskoláiban pedig, ahol a hét szabad művészetet oktatták, egyenesen az alapfok, a trivium egyik főtárgya volt. Jó évszázada még az alapműveltség tartozékának …
Atyánkfia közel ötven éve foglalkozik beszédtanítással. Eredetileg „kiegészítő sportnak” szánta irodalmi-színházi-művelődéstörténeti stúdiumai mellé, utóbb azonban fő foglalatossága lett a pedagógusjelöltek, leendő újságírók, rádiósok beszédművelése. Nagy-nagy hálával gondol egykori mestereire, Fischer Sándor és Montágh Imre tanár urakra, az utolsó mohikánok közül pedig Wacha Imrére. Nemrégiben döbbent csak rá, könyveit, sárguló feljegyzéseit forgatva, hogy a legtöbbet mégis …
Nyelvünk és kultúránk magányos. A népvándorlás nagy országútján a keletről jött népek néhány száz év alatt elhaltak itt, Európában (a szkítáktól a hunokon át az avarokig), mi viszont megmaradtunk. Meg tudtunk maradni, s vagyunk, egy hatalmas germán meg szláv tenger közepén, ám nem hasonlítunk egyikőjükhöz sem. Merőben mások vagyunk! Európa még ma sem érti másságunkat, …