Atyánkfia

  • Bemutatkozás
  • Könyveim
  • Írásaim

Ozsváth Sándor a világ körül

Mint Máté tehene az útban

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Szeretem a temetőket. Gyermekkorom java részét egy csónakfejfás, orgonabokros meg szomorúfűzes sírkert mellett töltöttem, nem messze ide, Nagyecseden. Akkor még nem tudtam, hogy a temető szélén, csupán kétháznyira tőlünk, miért olyan elhanyagoltak azok a furcsa, ismeretlen feliratú, dülöngő sírkövek. Számomra a mindennapos bandázás meg focizás helyszíne volt a temető e lepusztult, hepehupás része. Bárhol is …

Az olvasás folytatása ..

Csillagfények

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Atyánkfiát mindig megbabonázza a csillagos ég! No nem úgy, mint a Négyökrös szekér romantikus szerelmeseit, hanem ahogyan az egyszerű sztyeppei pásztort, vagy távoli tengerek hajósát ezer év óta.  Már gyermekkorában lenyűgözte a karácsonyi égbolt bibliás fénye, s fiacskáival még tudott gyönyörködni az augusztusi éjszakák csillaghullásos csodáiban, de mostanság… Szerves műveltségünk tanulásának-tanításának okán atyánkfiát már jó …

Az olvasás folytatása ..

Szárnyati Géza

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

(derűs tisztelgés Weöres Sándor 100. születésnapján) Weöres Sándor verseivel hatéves koromban találkoztam először. Szüleimtől talán karácsonyra vagy születésnapomra kaptam meg a Bóbitát, annyi azonban bizonyos, hogy akkorra már tudtam olvasni. Azonnal lenyűgözött csengő-bongó rímeivel, sajátos zeneiségével, különleges képi világával. Később is szívesen vettem kézbe, majd „némileg” felnőve, műelemző stúdiumaimnak lett évtizedeken keresztül repertoárdarabja A tündér, …

Az olvasás folytatása ..

A visszahozott zászló

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

 Ady Endrére emlékezünk most, születésének 135. évfordulóján, meglehetősen rendhagyó módon – félretéve az irodalmi kánont is – elsősorban arról, ami a tankönyvekből kimaradt. Szülőfaluja, Érmindszent Édest és a család fészek-melegét jelentette, meghatározóbb volt azonban számára a hepehupás vén Szilágy, mert az volt igazi felnevelője, s onnan röppent föl a magyar irodalom egére. Falujáról így ír: …

Az olvasás folytatása ..

Sorskérdések

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Havas Krisztus-kereszt az erdőn, / Holdas, nagy, téli éjszakában: / Régi emlék. Csörgős szánkóval / Valamikor én arra jártam / Holdas, nagy, téli éjszakában. // Az apám még vidám legény volt, / Dalolt, hogyha keresztre nézett, / Én meg az apám fia voltam, / Ki unta a faragott képet / S dalolt, hogyha keresztre nézett. …

Az olvasás folytatása ..

Egy igazi homo faberről

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Éppen 25 évig voltunk kollegák Debrecenben, a Kölcsey-főiskolán. Ugyan más-más tanszékeken tevékenykedtünk, de sok közös munka során idővel szakmailag is emberileg is nagyon közel kerültünk egymáshoz. Már kezdetekkor lenyűgözött festészete, későbbiekben pedig műveltsége, sokirányú érdeklődése s nem éppen szokványos oktatói munkássága. Makoldi Sándor – vagy ahogyan tanítványai és barátai szokták volt nevezni: Makoldi mester – …

Az olvasás folytatása ..

A lélek tükre

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Igen, a magyar nagyon pontosan fogalmaz: A szem a lélek tükre! Szinte minden kiolvasható belőle. Már a szeme sem áll jól – mondják a semmirekellőre. Nem verbális eszközeink közül a tekintet az egyetlen, melyre a partner mindig figyel. Jól ismerjük például a meleg, az érdeklődő, a biztató, vagy éppen a neheztelő, a korholó, a hűvös, …

Az olvasás folytatása ..

Kéz a zsebben

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

 A rendszerváltás óta tisztakezű politikát ígér majd’ minden hatalomra kerülő párt vagy koalíció, átláthatóságról és üvegzsebről beszél, aztán marad minden a régiben (Antall József glaszékesztyűs politikája eleve kudarcra volt ítélve).  Az éppen regnálók és a holdudvar zsebe meg egyre csak dagad, közben az ügyeletes kimagyarázók kacifántosabbnál kacifántosabb válaszokat adnak a miértekre. A továbbiakban is kézről …

Az olvasás folytatása ..

Damaszkuszi sztráda

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Jó negyedszázada szelíd kocogással kezdődött, még az átkosban. Megérezve a Lakitelek felől fúvó új szeleket (egyesek már Monorierdőnél szagot fogtak!), kis vámszedőink életútján sajátos színeváltozás történt. Az enyhén molett, vörösnyakkendős-sípzsinóros úttörővezető néniből például szorgos templomjáró lett, s immár megigazulva, protestáns felmenői nyomába lépve, rövidesen presbiterré is választotta a hálás gyülekezet. Az egykor keményen ateista igazgató …

Az olvasás folytatása ..

Rabul ejt a táj

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Kering az atyafi a szalkai állomáson. Még mindig szinte szédül, nem tud szabadulni a sok-sok élménytől, amit Szatmár nyújtott az elmúlt napokban.  Atyánkfia e táj szülötte, gyermekkorát a Szamos és a Kraszna mentén töltötte, no meg a gránic túloldalán, a nagyobbik szatmári „részeken”, az ottrekedt nagyszülőknél nyaralva. Évtizedek óta visszajár, pontosabban hazajár. Feltöltődni, megerősödni, megnyugodni …

Az olvasás folytatása ..

Kategóriák:

  • Egyéb (3)
  • Írásaim (135)

Archívum

  • 2024 szeptember
  • 2023 május
  • 2023 február
  • 2022 február
  • 2021 március
  • 2020 december
  • 2020 március
  • 2019 május
  • 2019 április
  • 2019 március
  • 2018 december
  • 2018 november
  • 2017 április

Copyright © 2025 · All Rights Reserved · Atyánkfia