Számtengerben

 Ma már derűs emlék csupán a negyedszázaddal ezelőtti, mikor osztályos orvosa így köszöntötte egy reggel: Hogy vagyunk ma négyeske? Számossága azóta egyre szaporodik. Azt még természetesnek vette atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia a személyi igazolványét (Bródy János dalra is fakadt tőle), s még pár fontos telefonszámot is könnyen fejben tartott, de a ritkábban használatosokat már felírta zsebnaptára belső oldalára, az e célra rendszeresített rubrikákba (jogosítvány, útlevél, gépkocsi-rendszám). Aztán sorjázni kezdtek a rubrika nélküliek, szaporodtak a körülírások, s végül önálló füzetkét kellett nyitni számukra.

Minden baj a személyi számmal kezdődött! A sajátját még sikerült megjegyeznie, de a gyermekekét már fel kellett írni. Eleinte még próbálta mederben tartani a számfolyamot, de mivel könyvecskéje mára szinte túlcsordult, most új ötlettel, méretes irkában, tematikus kanalizálásba kezdett.

Elsőbbséget kapnak benne az adó, az adóazonosító és bankszámlaszámok, következnek a különböző igazolvány- és tagsági-könyv számok (a már említett kardinálisokon kívül a vállalkozói, az újságírói, a könyvtári, az utazói, a vásárlói 1., 2., 3.). Önálló ágba kell majd sorolni a különböző ügyfélszámokat (víz, gáz, villany, kábelszolgáltatók) meg a biztosítókét (élet, vagyon, családi, CSÉB, nyugdíj, gépjármű, utazási), s ne feledkezzünk meg a naponta használatos kódszámokról sem, mert ezeket könnyen elfelejti, vagy összekeveri az ember (bankautomaták, munkahelyi telefonok, különböző ajtók, kapuk, biztonsági zárak 4-5-sokszámjegyű kódjai). Természetesen önálló fejezetet kapnak majd a legfontosabb okmányok, bizonyítványok, diplomák, tanfolyami oklevelek, anyakönyvi kivonatok is! Az előbbieken kívül tárolni kell még néhány fejben nem tartható, vagy névjegy-kártyával könnyen elveszíthető barát, távoli családtag, ismerős, kedves vagy barátnő telefonszámát, különböző orvosok, szolgáltatók, ilyen-olyan mesterek numerikusan rögzíthető elérhetőségét.

Már azt is nehezen viseli atyánkfia, hogy ez internetes, on-line-os cudar világban szinte mindenütt lehullott nevéről az ékezet, s hogy a hivatalokban-intézményekben csak ügytizedként kezelik, de hogy mindenütt csupán egy számsor legyen…

Éppen azon tűnődik a 3. számú debreceni postahivatalban várakozva, hogy tervét a hagyományos (nagyobb irka) helyett ne inkább digitális (zsebkalkulátor) kivitelezésben valósítsa-e meg, mikor szomszédja – rábökve a kezében lévő sorszámra – figyelmezteti: 4. ablak, 423, maga következik!