A kanyarban kissé nekikoccanunk a falnak, a beteghordó bocsánatot kér, majd betol az előkészítőbe. A mennyezetlámpák s pár felirat alapján sejtem csak, hogy merre járunk a kórházlabirintusban. Fehér csempe mindenütt, halványzöld ruhások sürgölődnek, finom fémcsörgés, aztán letesznek a fejem mellé valami feketét. Pár percet várnunk kell a főorvos úrra, mondja fölém hajolva egy maszkos-szakállas arc, …
Kelet-Magyarország talán legnagyobb egészségügyi intézményében vagyunk. Két héttel előbb, a mai nap kilenc óra tízre jegyzett elő bennünket az asszisztens, külön felhívva a figyelmünket arra, hogy már fél kilenckor legyünk a kartonozóban. Leányommal kéthónapos felülvizsgálatra jöttünk, egy csontműtét utáni szövettani eredményre várunk, meg röntgenre is kell mennünk, hogy minden rendben van-e. Ismerve a magyar egészségügy …
Atyánkfia városkája, szülő-és lakóhelye, még emberléptékű, mindenki ismerőse, számon tartják egymás örömét-bánatát. Felmenői, rokonai iparosok, számukra úgy kerek a világ, ha rend van benne, mindennek megadják hát a módját. Most éppen dísztáviratot küld a szemközti házba, hová csak nemrég költöztek. Szépen alakul a szomszédság, de annyira még nem szoros, hogy lakodalomba hívnák. Merthogy odaát …
Atyánkfia első állomáshelye, ahol kedves tárgyait (magyar és történelem) próbálta megszerettetni a reá bízott nebulókkal, amolyan „se nem falu se nem város” település volt. Lévén azonban járási székhely is, jobbára az utóbbi szerepében tetszelgett. Egy városias helynek pedig – sok más egyéb mellett – étterem dukál, s nem is akármilyen, hiszen meg kellett felelnie a …
A településnek, ahová atyánkfiát pályakezdő tanárnak rendelte a sors még a hetvenes évek legelején, igen tréfás kedvű lakói voltak – köszönhetően tán annak is, hogy jó részük a vasútnál dolgozott. A férfiak éveket töltöttek tengelyen, vagy ingáztak a lakó- és telephely között, szerte az igazgatóság területén s még távolabb is. Hozták-vitték-forgatták a mulatságosabbnál mulatságosabb történeteket, …
Boldogult úrfikorából kereken tíz esztendőt töltött atyánkfia kollégiumban meg albérletekben. Az ősi debreceni alma mater puritánsága és vasfegyelme rendre, türelemre, bajtársiasságra szoktatta. Bár akkoriban erőst rugdalóztak ellene, idő telve belátták, hogy minden az ő érdekükben történik – utóbb persze már meg is szépíti az emlékezet azokat az éveket. Később aztán három albérletet is elkoptatott, szerencsére …
Atyámfia nagy csodálója volt a helybéli tréfamester, Fássy uram kunsztjainak. A valahai pék, az egykori pincér és még jó pár átmeneti foglalkozás művelője hallatlan népszerűségét csínytevéseinek köszönhette. Hivatásos színműírók sem tudnak jobb helyzet- vagy jellemkomikumot kitalálni asztalaiknál ülve, mint Fássy uram két nagyfröccs közt a restiben vagy az Aranykapcában – rögtönzései még itt, a beavatottak …
Gábor bá’ igen népszerű alakja volt annak a településnek, ahol atyánkfia legényember korszakának első éveit töltötte. Mitöbb, kisebb országos népszerűségre is szert tett egy betyárokról szóló film kapcsán. Emlékezetes nyitójelenetében, rögtön a főcím alatt, Gábor bá’, mint pásztorember, frissen pottyantott hatalmas tehénlepényben melengette pucér lábait. A rossznyelvek szerint e szereplés nem esett nehezére – mondták, …
Hagyomány, hogy megünnepeljük március 15-ét, az 1848-as forradalom évfordulóját, s mindig hozzátesszük, hogy hányadikat – idén a százhetvenharmadikat. Ki-ki kokárdát tűz, vagy a hajba nemzeti színű szalagot fűz. Szívhez szóló műsort szerkesztenek számára, szép versek, alkalmi dalok s zeneszámok hangoznak fel, olykor korhű jelmezbe öltözött szereplőket is látni, meg a katarzis kiváltása kedvéért dramatikus játékot, …
Manapság, autóbuszon-villamoson utazva, atyánkfia gyakran felejti szemét hatvanöt-hetven körüli asszonyok arcán. Milyen ismerős némelyik! Ez a szempár egy réges-régi össztáncon mosolygott rá az Aranybikában, az a még mindig huncutkás meg egy előadáson felejtkezett rajta pár évtizede, amaz, a kissé már szarkalábas pedig egy ötórai teán szemezett vele kitartóan. Arra is felfigyelt atyánkfia, némileg neheztelve, hogy …
Mi ez a penetráns bűz, kérdezte Micike néni, miután behúzta maga után az osztályterem ajtaját. 1956 kemény tele volt, éppen csak újraindult a tanítás. Atyánkfia akkor hallotta életében először ezt a furcsa, idegen szót. Tanítónénijük fintorogva sétált végig a padsorok között, ide-oda szimatolgatva, majd a szinte izzó vaskályha mellett lecövekelve kérdezte újra: Mi ez a …
Különösen pedig a népmeséinket. Hogy miért? Egy Kányádi Sándortól hallott történetet szeretnék bevezetésként idézni: A közeli város képezdéjéből frissen végzett tanító érkezett a székely falucskába, hivatástudattal tele. Gyorsan megszerették a nebulók is meg a falubéliek is. Utóbbiak közül pár férfiú karácsony előestéjén meglátogatta szerény kovártélyán, hogy némi ajándékot vigyenek néki, és közösségük nevében megköszönjék áldozatos …
