Balassi Bálint írta le először e sóhajtást, s hogy egyáltalán leírhatta, ahhoz neveltetésének, kálvinista szellemiségének is komoly köze volt. Istenes versei közül való énekeskönyvünk három kedvelt dicsérete (220., 252., 261.), de szeretjük szerelmi költészetét is – különösen pedig hazafias líráját.
A reformáció korát elsősorban vallástörténeti szempontból szokták tárgyalni, hogy hogyan újították meg atyáink – visszatérve a kereszténység gyökereihez – az elvilágiasodott kufáregyházat. Még arról is megemlékeznek, hogy milyen kimagasló szerepe volt a művelődés történetében, de egy jelentős tettéről már csak ritkán esik szó: döntő szerepe volt a nemzettudat kialakulásában. Az anyanyelvű szertartások, az anyanyelvre fordított Biblia, az anyanyelven nyomtatott kiadványok, a döntően anyanyelvű iskoláztatás mind hozzájárultak a nemzettudat megerősödéséhez.
A reneszánsz első évszázadaiban még Itáliára figyelt Európa, de már 1492-t követően fokozatosan nyugatra tevődött át a gazdasági, politikai súlypont, s ezt a folyamatot – elsősorban a kultúra terén – meggyorsította a reformáció. Vigyázó szemeit német, németalföldi, svájci meg angliai protestáns városokra, egyetemeikre fordította a vén kontinens. Az előző korszak egyéniséglázadása, az éntudat burjánzása után megjelenik a mi-tudat, a nemzeti identitás tudata. S szükség is volt rá, hiszen a reformáció nemcsak a korai polgári forradalmak ideológiája volt (Németalföldön és Angliában), hanem az idegen elnyomás alatt nyögő, vagy a területileg szétszabdalt népek szellemi-eszmei fegyverévé is vált. A katolikus spanyolok elleni felszabadító harc idején a hollandok körében például ezért is hódíthatott oly gyorsan a reformáció. Ugyanezért tért reformált hitre akkoriban a lengyelek nagy része, s mint egy falat kenyérre, úgy volt szüksége a szétdarabolt németségnek is a reformáció gerjesztette nemzeteszmére.
A hármas széttagoltságban szenvedő Magyarországon – 1541 után három részre szakadt az ország, közel másfélszáz évig pártpolitikai csatározás zajlott (török kontra Habsburg), ideológiai háború dúlt (a reformáció-ellenreformáció harca) – a közös nevezőt az anyanyelv és a magyarságtudat jelentette. Nem véletlen hát, hogy népünk közel nyolcvan százaléka protestáns lett, s az is maradt az ellenreformáció offenzívájáig. Kollégiumaink diáksága azonban végig kitartott hite és nemzete mellett, s innen röppentek fel a magyar irodalom egére a hazaszeretet legnagyobb költői és írói Csokonaitól Kölcseyin át Adyig. De sorolhatnám a népben, nemzetben gondolkodó és cselekvő magyar politikusok seregét, mert szinte valamennyit Debrecen, Patak, Pápa, Enyed vagy Kolozsvár nevelte. Mi, kései utódok ezért is hálásak lehetünk nagy reformátor eleinknek
