Kis címertörténet
Romániában nemcsak a százéves évforduló ünnepségei haladnak nyögvenyelősen, olykor mulatságos epizódokkal tarkítva, hanem örökös baj van a megnagyobbodott állam jelképeivel is. Most éppen a címerük okoz gondot. Klauss Johannis államfő még 2016. július 11-én hirdette ki azt a Románia címerét módosító törvényt, melynek határideje rövidesen lejár. Ez év december 31-ig le kell cserélni az összes állami címert, s ezzel párhuzamosan a jegybanknak is új pénzt kell nyomtatni (a régiek azért még egy ideig használatban maradhatnak). Hogy miért? A jelenleg még használatos régi-új címert 1992. szeptember 10-i ülésén fogadta el a parlament két háza, arról azonban eltávolították az aranykoronát, mondván, hogy az a Hohezollern-ház jelképe volt. A legújabb azonban – apróbb változtatásokkal – visszatér az eredetihez, vagyis újra „megkoronázták”.
Most ugorjuk át a Havasalföld és Moldva egyesítése utáni címertörténet fontosabb állomásait, s foglalkozzunk a Trianonban megnagyobbított Románia ilyetén gondjaival! Már előzőleg is komoly fejtörést okozott a nemzeti heraldikai bizottságnak egy olyan címer elkészíttetése, mely egységbe foglalja a tartományok szimbólumait, de az igazi kihívást a hatalmasra duzzadt új államalakulat jelentette, mert egy egyesített címerben valahogyan össze kellett fogni Nagy-Románia új tartományainak (Erdély, Körös, Bánság és Tengermellék) jelképeit a moldvaival meg a havasalföldivel. Mivel az állami címerbizottság e kérdésben nem tudott dűlőre jutni, I. Ferdinánd, megfogadva Alexandru Tzigana Samurcas művészettörténész tanácsát, egy nemzetközileg is elismert szaktekintélyt kért fel a munka elvégzésére.
A történet pikantériája, hogy a címer megalkotója egy magyar heraldikus volt: Sebestyén József (Szék, 1878 – Kolozsvár, 1964). Őt kérte fel I. Ferdinánd 1921-ben, hogy tervezze meg az új államalakulat címerét. „E feladatot heraldikailag kifogástalanul teljesítette, minek eredményeként 1922. július 6-án a király villásreggelire hívta sinaiai palotájába. Ekkor kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a román királyi koronarendet” – írják életrajzában.
Művének heraldikai érdekessége a történelmi erdélyi címerrel kapcsolatos. Ebben, mint közismert, a „három nemzet” szimbólumai jelennek meg: a szászok hét bástyája és a magyar nemesség sasmadara felett látható a székelyek címere. Utóbbi még Luxemburgi Zsigmond idejéből való! Mivel a székely nemzet vitézül őrizte a Magyar Királyság délkeleti határait, a régi, kardra húzott medvefejes mellé 1437-ben új címert adományozott nekik, mely kék alapon balra arany, mosolygó Napot, jobbra pedig feléje forduló telő, ezüst Hold-arcot ábrázol. Az új román címerben azonban Sebestyén József fordítva, vagyis fogyó fázisban, háttal a Napnak rajzolta meg a Holdat. A heraldika nagyon komoly művészet és tudomány is egyben, hol nincsenek véletlenek! Az erdélyi címerben a székelyek Holdja idegen uralom alatt látható ebben az állásban – legutóbb a Mária Terézia idejében használatos Erdélyi Nagyfejedelemség címerében szerepelt így…
Sebestyén képzett heraldikus, címerfestő és geneológus volt. Budapesten tanult festészetet az Országos Mintarajziskolában, majd Bécs, München és Párizs tanulmányútjának további állomásai. 1903-tól Nagyváradon tanult heraldikát Sarkantyús Richárd Gyulától. Az I. világháború végén a Székely Hadosztály hadnagyaként harcolt az Erdélyt elözönlő románokkal, majd Brassóban volt hadifogoly (a későbbi püspök, Márton Áron főhadnaggyal együtt), ahol sikerült a kivégzést elkerülnie. Hogy e széki születésű, a Székely Hadosztály honvédelmi harcaiban mindvégig résztvevő, heraldikailag tökéletesen felkészült művész ne tudta volna, hogy a székely címerben milyen is a Hold állása? Nagyon is tudta!
Címertani „csínytevését” fogjuk fel egyfajta fricskának az új államtulajdonossal szemben…
2018.
