Fanyűvő meg Szélike királykisasszony napján… és még sorolhatnám hosszan a neveket Kacor királytól a Pipakupak gyerekig, meg az Óperenciás-tengertől az üveghegyig, mert ma van a népmese napja. Egy dicséretes, új keletű kezdeményezésre lett nálunk szeptember 30. meseünneppé – ezen a napon született ugyanis 1859-ben Kisbaconban Benedek Elek (1859-1929), a nagy mesélő, gyűjtő, író, újságíró és országgyűlési képviselő. Kevesen tudják, hogy politikussá (1887-től 1892-ig volt országgyűlési képviselő) is azért vált, hogy emelje népét, s e nép kultúráját. Mint életrajzi művében írta: „… honatya akarok lenni, Székelyországot tündérországgá fogom varázsolni, csak egyszer ott legyek, ott. Nincs más programom”.
Parlamenti szűzbeszédében, 1888. február 9-én a gyermek- és ifjúsági irodalom fontosságáról szólt, a népköltészet, a népnyelv és a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Szóvá tette a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium, a baróti gazdasági iskola meg a székelyudvarhelyi reáliskola ügyét is. Nem sok politikusunk akadt azóta, aki hozzá hasonlóan szívügyének tekintette volna a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom ügyét…
Éppen tíz éve, 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult az érintettekhez, hogy legyen a nemzedékek Elek apójának születésnapja a népmese napja. „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább” – szólt a felhívás. Kezdeményezésük értő fülekre és cselekvő felnőttekre talált, s azóta minden évben megrendezik országszerte – sőt már sok-sok határon túli magyar iskolában is – a népmese napját. Mesét tanulnak és mondanak a kisdiákok, a felnőttek meg a népmese fontosságáról, a gyermekek életében betöltött pótolhatatlan szerepéről tartanak konferenciákat. Ebből az idén – Budapesttől Kecskemétig – többet is rendeztek, a Magyar Olvasástársaság hagyományos, immár nyolcadik konferenciája pedig éppen most zajlik Kaposváron, ez alkalommal a cigány népmesékről.
Számos mesemondó versenyen vettem már részt, különösen az elmúlt tíz évben, magánstatisztikám szerint eddig csaknem kétezer gyermeket hallgathattam meg, és gyönyörködhettem előadásukban. A rendezvények közül is kiemelkedik a téglási általános iskola idei, immár huszonkettedik alkalommal megrendezett Babszem Jankó népmesemondó versenye, amelyen éppen huszonegyedszer voltam zsűritag. Ebben az évben három észak-alföldi megye huszonkét iskolája delegálta kisdiákját Téglásra, hetvenkét alsó tagozatost, és szülőkkel, felkészítő pedagógusokkal, szervezőkkel meg a helyi érdeklőkkel együtt – polgármestert, jegyzőt meg lelkészeket is beleértve – voltunk vagy félezren.
Hivatalos világnapja ma még nincs sem a mesének, sem a népmesének! Április 2-án, Andersen (1805. április 2. Odense, Dánia) születésnapján szokták a mese világnapját tartani, pedig ez valójában „csak” a meseírás napja, a gyermekkönyvek nemzetközi napja.
Egyedül nálunk, magyaroknál van népmese napja, és éppen tízéves. Remélem, megéri a felnőttkort is – mindnyájunk örömére!
2015
