Demó

Atyánkfia dunántúli, éppen húsz éve vetette a sors Pannóniába, még a Kárpátok Géniusza idején, szöknie kellett, zöld határon át. Bár kevésszer járt nálunk, kedveli Debrecent, talán, mert amolyan nagyított mása partiumi szülővárosának. Rokonai mindig is hívták, s most, már nyugdíjasként, könnyebben mozoghat, jött hát Sándor-napot ülni.

Szombat van, igazi tavaszi délelőtt. A korábbi vonattal érkezett, délig még bőven van ideje, tájékozódik hát kissé. Első dolga, hogy megveszi a helyi újságot, a műsor-, vagy programfüzetet, lássa, milyen a kulturális kínálat. Térképpel készült, Debrecent-járt kollégái előre felhívták figyelmét az új kiállítóközpontra, ami tán második ilyen az országban, meg a tavaszi fesztiválra. 

A nagyállomás két újságárusa felcsóválva fogadja érdeklődését, mert bizony műsorújságról nem tudnak. Egyikük a Naplót ajánlja, rögtön meg is veszi, a másik meg valami informirodához irányítja, megtalálja majd a főtéren.

Elindul hát urason-gyalogosan atyánkfia a Nagytemplom felé. Megkéri az első cívis-kinézetű asszonyságot, igazítaná útba: a Demót keresi (valahogy így hívják, ezekkel a fránya betűszavakkal mindig gondban van!). Tétova tekintet, majd fejrázás, mint később többször is, végül a megyeháza tájékán egy ifjabb hölgy visszakérdez: Nem a Modemet tetszik keresni? Elmagyarázza, hogy ott van a Baltazár Dezső téren, a régi Kölcsey helyén. Végre egy fix pont, elő a térképet – Baltazár tér sehol! Még jó, hogy éppen elért a második újságárus javasolta tourinformhoz, no itt majd eligazítják. Zárva! Az ajtón, az ószlagban plakátok, hátrébb kisbetűs, olvashatatlan programajánlat. Atyámfia nem érti: Magyarország második legnagyobb városában, ami majdnem Európa kulturális fővárosa lett, ne tudjon tájékozódni egy művészet-kedvelő halandó, fényes nappal, a legforgalmasabb ünnepi hétvégén!

Irány az Aranybika! Újabb fejcsóválás, de a recepciós jóvoltából pultról-tárlóból-fakkokból mégis előkerül hat vékonyka szórólap (4 tavaszi fesztiválos, egy kölcseys, egy gálvölgyis), egy leporellócska (újfent csak a fesztiválról), meg egy igen ötletes, legyezőnek is kiváló sillabusz a Csokonai Színház márciusi programjairól.

Odakünn, a verőfényes, vibráló-nyüzsgő főtéren atyánkfia keres egy csöndesebb zugot, s a Nagytemplom tövében, a kiterített Naplóra könyökölve sajátos pasziánszba kezd: megpróbálja kirakni a hétvégi debreceni programot! Éppen megkondul a harang, amikor egy kósza szél szétfújja az egészet. Dél van.

                                                                                                                                              2007.