A zsibin

 Vannak, akik évtizedek óta ide járnak – kik restelkedve, kik már-már hivatásszerűen. Van, aki verset írt róla meg riportot, s van, aki jegyzőkönyvet, mert meglopták, vagy megbüntették.

Régi ízeket, színek, hangulatokat keresek, s fényképeken is szeretném megörökíteni Debrecen legnagyobb turiját. Verőfényes délelőtt van.

Első blikkre is látni, hogy már a zsibi sem a régi!  Az egykor viccelődő, csipkelődő, portékájukat hangosan kínáló árusok hangulata most fagypont közeli, számuk erősen megcsappant, a kuncsaftokról nem is beszélve. Pedig szerda van, hagyományosan ez az egyik leglátogatottabb nap. Lézeng a nép, hézagosak a standok, némelyiken csak a súrolófény kelleti magát. Pang a zsibi. Nem is oly rég, alig két évtizede, még a kágéestés korszakban egymást taposták itt nagyok és kicsik az olcsó Lengyelből meg Románból származó holmikért, aztán az Unió – mármint az akkori – felbomlása után tovább színesedett a kínálat, grúz, örmény, meg távol-keleti népek fiai üzleteltek, s egyre több kínai. „Lehetett itt mindent kapni, pampuskától géppuskáig” – idézi a múltat egy törzsgárdatag.

Hátul, a kimérés pultjánál, alkalmi társaság fogad be, fociról meg politikáról folyik a szó, de az új fiú kedvéért idő telve témát váltanak.  Viharvert, filozofikus hajlamú, sok száz kisfröccsöt látott atyafi fogalmazza meg tömör szemléletességgel a zsibi lényegét: „Tanál egy szíp, nagy csavart valahon az úton. Sajnálja otthagyni, hát felveszi, hazaviszi, oszt addig-addig tisztogattya, míg fínyesebb nem lesz mint újkorába vót. Kihozza ide, leteríti az ujjasát, ott hátrébb (a szemével inti is, hogy merre), valamék komája mellé, ráteszi, osztán addig ül mellette, míg el nem kél. Na, hát ez a zsibogó!” Lehajtja a köszönetképpen felajánlott felest, s még bővebb kifejtésre is hajlandó lenne, de ahogy előkerül a fényképezőgép, azonnal bezárul, sőt hivatalos hangnemre vált:  „A személyiségi jogok védelme miatt nem járulok hozzá a fotózáshoz!” Majd bizalmasan hozzáteszi, hogy itt  senki sem szereti mostanában, ha lefényképezik. „A múltkoriban meg is kergettek egy illetőt, aki nem tudta, hogy merre hány lípís”. Jobb lesz hát kereket oldani!

A visszaút már gyorsabb, odafent felhők gyülekeznek, közben felkerül a gépre a teleobjektív, s biztonságos távolból, lopva azért csak készítek néhány felvételt, hogy mások is láthassák…

                                                                                                    2009.