1984 tavaszán a tanítóképző diákjaival nagy fába vágtuk fejszénket: ősbemutatóként vittük színre (116 közreműködővel!) Csenki Imre A tücsök és a hangyák című gyermek-daljátékát. Makoldit kértük fel díszlet-és jelmeztervezőnek. Kitűnő vázlatot készített, s végre igazán nagyban alkothatott – egyebek mellett egy cca 18×9 méteres vászonra kellett felvinnie az általa megálmodott két hangyaboly „mikrokörnyezetét”. A vászon beszerzése, varratása után következett az előrajzolás majd a festés. A főiskola kézilabdapályáján, alkalmi szabadtéri műhelyben dolgozott famulusaival. A Mester egy hatalmas, kétágú létráról dirigált, s tanítványai félszemmel őt figyelve húzogatták a vonalakat. Az alapozáshoz klasszikus anyagot, tojásfehérjét használtak. Ilyen mérethez azonban több száz tikmonyra volt szükség. De mi legyen az értékes tojássárgájával? Hogy ne menjen veszendőbe megfőzték, megsütötték, s jóízűen mind megették (sok száz tojásos rántotta és több kancsónyi madártej alakjában). A művészeti tanszék környékén még napokig érződött a vanília édeskés illata…
Kategória Írásaim