Atyánkfia

  • Bemutatkozás
  • Könyveim
  • Írásaim

Ozsváth Sándor a világ körül

Szomszédoló

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Kölyökkora óta ismeri atyánkfia, érettségiző diák volt, mikor a szemközti házba meghozta a gólya kistestvérnek, egy nagyobbacska lány mellé. Szülei rövidesen elváltak, anyja nevelte (apját szinte nem is látta), később nővére önként távozott az élők sorából – viszonylag korán megedzette hát az élet.  Atyánkfiával ritkásan találkoznak, néha esztendőket is átugorva, de ilyenkor, pár pohár bor …

Az olvasás folytatása ..

Szüretkor

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

 Régi szüretekre emlékezik atyánkfia az otthoni kertben, egy lélegzetvételnyi szünetben, felegyenesedve a sorok között. Borkedvelő nép az itteni évszázadok óta. A magára valamit is adó gazda szőlőt tartott, boltos pincéje volt, de nem kereskedett a borral, napi fogyasztásra kellett nehéz ételek mellé, meg az inaszaggató munka után egy kis estvéli poharazáshoz. A Makkoson nagy szőlőskertek …

Az olvasás folytatása ..

Vadászaton

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

 Atyánkfia mindig szerette a halász-vadász-madarász emberek társaságát, bár egyik foglalatosságot sem művelte. Gyermekkorában folyvást köröttük sündörgött, egyben-másban segédkezett is, vagy csak tátott szájjal hallgatta őket a partoldalon, fűben heverészve, hogy mennyi csínja van ám az állatok befogásának, elejtésének. Ők még tapasztalásból szerezték a tudományt, nem etológia-könyvekből, mint ezek a maiak… Szomszédjuk is gyakran vadászott (igaz, …

Az olvasás folytatása ..

Varjúnál

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

A bolt már gyermekkorában is bolt volt. Mondják, egy zsidó család alapította még az első világháború után, leszorulva ide, valahonnan Máramarosból, s hogy mindig Varjú-boltnak hívták, leghosszabb ideig regnáló tulajdonosa után. Eredetileg kimérést is ragasztottak hozzá, jobbára az hozta a hasznot, utóbb minősítették vissza raktárrá. Néhány nagyapakorú még őrzi a kocsmai kunsztok és borgőzös szóváltások …

Az olvasás folytatása ..

Vonatozó

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Atyánkfia mindig is szeretett vonatozni. Gyermekkorában, odahaza Szatmárban, kedvenc tanyájuk, a vasúti őrház és a rámpák környékén bandáztak, talpfarakások között, mint a Pál utcaiak, de homokbombák helyett ők csúzlival lődöztek, no nem egymásra, hanem verébre, vadgalambra, olykor meg a póznák porcelánjára (szüleiken hajtotta be később a MÁV a tetemes kárt). A kiérdemelt pofonok sem vették …

Az olvasás folytatása ..

Zászlóbontás, túl a gránicon

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Atyánkfia gyermekkorában nagy sportélet volt a faluban.  Persze, ezt a korabeli politika is szorgalmazta. Az MHK (Munkára, Harcra Kész) meg a falusi szpartakiádok megmozgatták a népet, s ha kellett, ha nem, mindenkinek illett valamilyen sportot űzni. Eltekintve most a férfiak körében oly népszerű „félkaros súlyemeléstől”, azért a foci vitte a prímet. A helyi aranylábú gyerekek …

Az olvasás folytatása ..

A hajóláda

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

E termetes tárgy atyánkfiát csecsemőkora óta szolgálja. Most szobája dísze, tisztes iparosok keze munkája, amolyan békebeli műremek. Sokan megcsodálták már, színházi emberek alkudtak is rá – valamelyik nagyoperetthez kerestek ilyet -, szép summát ígérve érte, de nem válna meg tőle semmi pénzért. Két virágkosár díszeleg tetején, s a magasba nyúló zöldek alatt szokott olvasgatni meg …

Az olvasás folytatása ..

A nyíri vinkó

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

Gyászol atyánkfia is, mint sok százezren e hazában s milliók a nagyvilágban. Eltemették Puskás Ferencet, a világ valaha élt talán legnépszerűbb focistáját. Atyánkfia még fiúcska korában látta játszani egyszer – de igaziból! – az Aranycsapatot a Népstadionban, talán ötvenötben, vagy ötvenhatban. Apja vitte magával, ki a foci szerelmese volt. Mutogatta, hogy melyik piros mezes Nándi, …

Az olvasás folytatása ..

A nagymama töltöttkáposztája

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

A lólengés olimpiai döntője után, vasárnap még a tiszteletes úr is megemlékezett róla a kistemplomban. Kifelé jövet olyan sokan gratuláltak az aranyéremhez, hogy egy órába is beletelt, míg elindulhattam hazafelé – emlékezik azokra a szívmelengető napokra Tarcsa Sándorné Bulyáki Róza, Berki Krisztián nagymamája. Nagyecseden, a Szállás utcán (ami hivatalosan Petőfi, de itt mindenki csak így …

Az olvasás folytatása ..

A hegedű

Posted on 2022-02-04 by Ozsváth Sándor

 Atyánkfia éppen kilencszer költözött már életében, s minden hurcolkodás kényszerű seregszemlét is jelentett számára. Mit vigyen magával, mit hagyjon, ajándékozzon el, vagy dobjon ki? Kedves könyvei mellett két tárgy ragaszkodott hozzá mindvégig: legelső fényképezőgépe (Pajtás márkájú) és egy háromnegyedes hegedű. A fotózás fél évszázados szenvedélye, de komolyan vagy negyven éve hegedült utoljára. Nemrég, mikor egy …

Az olvasás folytatása ..

Kategóriák:

  • Egyéb (3)
  • Írásaim (135)

Archívum

  • 2024 szeptember
  • 2023 május
  • 2023 február
  • 2022 február
  • 2021 március
  • 2020 december
  • 2020 március
  • 2019 május
  • 2019 április
  • 2019 március
  • 2018 december
  • 2018 november
  • 2017 április

Copyright © 2025 · All Rights Reserved · Atyánkfia